Vas megye - Szombathely - nevezetességek, látnivalók

Székesegyház
Székesegyházunk a Püspöki Palota és az Egyházmegyei Kollégium (régen szeminárium) között emelkedik, művészien egységbe foglalva e három épülettömböt. Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt templom alaprajza latin keresztet formáz, stílusát tekintve klasszicizáló barokk.  A homlokzatot két karcsú torony fogja közre. Külső homlokzatát négy toszkán és négy ión oszlopok tagolják. A pilléreken: Mózes, Keresztelő Szent János, Szent Péter és Szent Pál szobrai. Ezeket és a főoltár két oldalán álló szobrokat is Philipp Prokop (1740-1814) osztrák szobrászmester készítette. A pillérek felett ülő nőalak kehely (hit), egy-egy gyermek a horog (remény) és kereszt (szeretet) allegóriával.

A főhajó két oldalán 3-3 félkörös záródású oldalkápolna nyílik.  Itt a ma látható oltárképek, az északi oldalon jobbra: Lisieux-i Szent Teréz (Feszty Masa); Szent István király (Dorffmaister I.); Jézus Szíve (Takács István). A déli oldalon balra: Szent Sebestyén vértanú;  Nepomuki Szent János (mindkettő A. Spreng); Keresztelő Szent János Jézussal (Dorffmaister I.) A kereszthajó jobb oldalán az oldalkápolna festménye Szent Mártont (A. Maulbertsch) a Szombathelyi Egyházmegye védőszentjét ábrázolja. Márton püspök az ókori Savaria szülötte. Az oltáron elhelyezett Szent Márton Hermában a szent ereklyecsontjai, melyeket Tours érseke ajándékozott az egyházmegyének 1913-ban. II. János Pál pápa szombathelyi látogatásakor ennél az oltárnál imádkozott (1991.) Emlékét őrzi az itt elhelyezett bronzrelif (Lessenyei Márta). A stációkat Borsos Miklós szobrászművész készítette.
Szent Kvirin vértanú püspöknek állít emléket a sekrestye melletti oldalkápolna (A. Maulbertsch). A kora keresztény időkben 303 körül, Kvirin püspök itt Savariában szenvedett vértanúhalált. A kereszthajóban látható négy olajfestményt Kisléghy-Nagy Ádám kortárs festőművész készítette. A szentélyben ma látható főoltárkép Vizitáció, Takács István alkotása.  A kanonoki stallumok 1807-ben, a püspöki trónus 1810-ben készült. A déli kereszthajóból nyílik a sekrestye, melynek belső része a káptalani, külső része a plébániai sekrestye. Az orgona magassága 12 méter, melynek szekrényzete vörösfenyőből készült. A homlokzatban álló sípok magassága 6 méter. Az 1999-ben felszentelt – részben új  - orgona  4500 síppal, 54 regiszterrel és 3 manuállal felszerelt.  A Székesegyház alatti sírboltban Szombathely püspökeinek és kanonokjainak temetkezési helye.

Madonna kápolna
Az északi kereszthajóból nyílik a Madonna-kápolna, a templom egyetlen épségben megmaradt szent helye, melyet a háborús pusztítás elkerült. A Sixtusi Madonna carrarai márványból faragott másolatát 1928-ban, itt az oltárfülkében helyezték el, innét ered a kápolna neve. A madonna szobrot Raffaello Madonnájának mintájára, Romanelli (velencei) mester készítette.
Régen az eredeti oltárkép Mihály arkangyalt ábrázolta, amit áthelyeztek a káptalani sekrestyébe. Az oltártól jobbra Ráfael angyal és Tóbiás, balra az őrangyal és kis pártfogoltja látható. A mennyezeten J. Winterhalder egyetlen megmaradt műve: Az Utolsó ítélet ábrázolásával (1800). A mester szignatúrája a bejárattól balra, a párkány felett olvasható.  Az ajtó feletti kép a Vasvár-Szombathelyi Székeskáptalan történetére utal. Balra az első káptalani székhely Vasvár, amit az 1578. évi országgyűlés határozata alapján áttelepítettek Szombathelyre. A kép jobb oldalán  Szombathely városképe látható. 

 Szent Márton templom
A templom helyén eredetileg egy római temető volt egy ókeresztény bazilikával, ami a 456-os földrengésben pusztult el. Romjain épült fel a VIII-IX. században a templom őse, amit 875-ben szenteltek fel a Savariaban született Szent Márton tiszteletére. A XIV-XV. században gótikus stílusban átépítik, s a Szentháromság tiszteletére szentelik, bár a köztudatban maradt Szent Mártonként.

1638-ban a hozzá tartozó épületekkel együtt a domonkos rend kezelésébe kerül. 1668-1674 között Batthyány Erzsébet grófnőnek köszönhetően a templomot barokk stílusban teljesen átépítik. 1778-ban nyitják meg a mellette található temetőt. Az 1800-as évek első felében a plébánia kórházként működött egész a Szabadságharc végéig. 1903-ban újra kívül-belül felújítják, majd a II. világháborúban jelentősen megrongálódik. 1950-ben hagyják el a domonkos rendiek a templomot, s kerül Egyházmegyei kezelésbe.

Szent Erzsébet templom
A legenda szerint Szent Márton szülőháza helyére épült a templom, az első már a IX. században. A mai templom barokk épület, amelynek román kori és gótikus részletei a legutóbbi régészeti feltárások során kerültek elő.

Berendezése, a hét oltár és a padok 1700 körül készült barok stílusú munkák. A Szent Vincét ábrázoló oltárképet Szent István és Szent László szobra fogja közre.
Az első, IX. századi templom után a XI. században egy faszerkezetű templomot építettek ide. Ezt a korai román, majd a XIII-XV. századi átalakítás során egy négyzet alakú, keresztboltozatos, gótikus szentély követte, amit barokk stílusúvá alakítottak át 1668-1672 között. Az utolsó nagyobb átalakítás 1930-1931-ben történt, akkor Walder Gyula tervei szerint 11 méterrel meghosszabbították.
A római kori falmaradványokra épült templom és a hozzá kapcsolódó kolostor a domonkos rendé volt. A domonkos rend 1638-ban telepedett meg Szentmártonban, amikor Draskovich püspök az addigi plébániatemplomot elvette a várostól, és javadalmaival együtt a rendnek adományozta. A templomhoz délről csatlakozik a barokk kolostorépület.

Kálvária templom
A Szent Kereszt tiszteletére emelt templom Kálvária-templom néven ismert, hiszen mellette stációkat állítottak fel. A templom építési ideje nem ismert, első említése 1730-ból származik. Azóta többször átépítették.

Zsinagóga
Ludwig Schöne tervezte keleti és romantikus elemek felhasználásával az egykori zsidótemplomot, mely 1975 óta hangversenyteremként működik. Mellette a II. világháborúban elhurcolt zsidók emlékműve látható.
A hitközség vezetősége 1878-ban határozta el a zsinagóga megépítését. Megtervezésével a szász születésű, de Bécsben élő Ludwig Schőne neves építészt bízták meg, akinek alkotásain (pl. a lengyelországi Bielsko-Biala, - korábban Bieltz -, zsinagógája) a historizmus szellemisége tükröződik, de jelen munkájánál, különösen a templom tömege és burkolóanyagának megválasztásánál felfedezhető a Ludwig Förster budapesti Dohány utcai templomának alakja és ízlésvilága.
A szombathelyi akkortájt modernnek számító templom Magyarország első tornyos zsinagógáinak egyike. A gömbsisakos tornyokkal, különböző színű téglaburkolatokkal díszített kései romantikus - mór stílusú épület a Dohány utcai templomnál azonban visszafogottabb és a díszítése is szerényebb. Külső mérete: 23.40 x 36,40 méter. A tornyot ékesítő sisakokhoz hasonló kisebb díszek találhatók a pillérek tetején, illetve az a tetőgerinc fölé magasodó építményen is, amely tetőtéri helyiséget rejt.

"A homlokzatokat nagyméretű, félköríves záródású, fülkés kialakítású ablakok, illetve rózsaablakok tagolják, a párkányokat romantikus tagozatú, félköríves motívum kíséri. A koronázó párkány pártázata a Dávid - csillag szimbólumát idézi. A főhomlokzat jobb és bal oldali kapui a női karzat lépcsőházaihoz vezetnek, a középső kapu hármas boltozatú előcsarnokra nyílik. A 16,15 x 19 méteres, neológ imaterem U alakú karzatát öntöttvas oszlopokkal támasztották alá. A téli imatermet a keleti falnál lévő tórafülke mögött alakították ki, önálló lépcsőházakkal."
A reprezentatív külsejű, orgonával is felszerelt, keleti világot idéző zsinagóga méretei egy dinamikusan növekvő közösség igényeiről tanúskodnak. S valóban így is volt: a 19. század végére már szűkösnek bizonyult az épület.
A minden tekintetben impozáns, új zsinagóga jelentősen hozzájárult a szombathelyi illetve velük együtt a Vas megyei zsidóság önérzetének emeléséhez és összetartásának megerősödéséhez.
A nem zsidó környezet felé való nyitottságot mi sem reprezentálja jobban, mint hogy szinte Magyarországon egyedülálló módon, a római katolikus püspök is jelen volt, "persze olyan püspök, mint az igazán fennkölt gondolkodású Szabó Imre, aki nagyobb téglaadománnyal járul hozzá a templom segélyezéséhez. "
Dr. Stier József, szombathelyi rabbi avatóbeszéde mellett, ünnepi szónoklattal tisztelte meg a közösséget Dr. Lőw Immánuel, szegedi rabbi is, amely a két, földrajzilag távol eső, de lélekben annál inkább hasonló szemléletű hitközség bensőséges testvéri kapcsolatát bizonyítja.

Püspöki palota
Három nyelven látott napvilágot 2004 végén Szombathelyen a nemes veretű, képes album, amely kiállításában és tartalmában egyaránt elismerésre méltó. A könyvet Still Aba Ferenc és Konkoly István írta, fényképezte Kovács Géza. Fordítója Hofmann Judith (német) és Kappel Katalin (angol).

Mária Terézia királynő 1777-ben alapította meg a Szombathelyi Püspökséget, élére Szily János püspököt nevezte ki. Ekkor indult erőteljes fejlődésnek a település. Olyan nagyszabású építkezések kezdődtek, amelyek a mai városra is hatással vannak. Felépült a híres barokk épületegyüttes, a püspöki palota, a székesegyház, a papi szeminárium és az Eölbei-ház.
A püspöki palotát Hefele Menyhért bécsi építész tervezte – Szily püspök elképzelése szerint –, majd 1778 és 1783 között megalkotta az épületet. 1783-ban elkészült a palota belső díszítése is. A kétemeletes, városi palota jellegű épület egyike lett az ország legszebb késő barokk (copf) stílusú műemlé-kének. Az épület külső pompájával párosul belső díszítése és berendezése. Gondosság és igényesség jellemző a két híres festőművész, Anton Maulbertsch és Stefan Dorffmeister munkájára is. A kapubejárat fölötti nagy terem Savaria történetét ábrázoló négy falfestményét és a mennyezet freskóit Maulbertsch készítette. A földszinten lévő Sala Terrana nevű terem volt Magyarország első régészeti múzeuma, amelynek falain Dorffmeister 1784-ben készült freskói láthatók.
Az emeleti terem párkánya feletti részen a kereszténység történetének képei láthatók, jelezve, hogy Savariaba is elérkezett az új történelmi kor. Erre utal a két savariai szent ábrázolása: Szent Márton itt született, Szent Quirinus pedig itt szenvedett vértanúságot.
A főhomlokzaton emléktábla örökíti meg az építkezés kezdetét, az építtető püspök nevét és címerét. Az attikafalon levő tábla felirata: „Episcopium Sabariense Ionnes Szily Primus Episcopus Sabariensis F.F. Anno MDCCLXXXI.”
Az utókor hálával tartozik az egyházmegye első püspökének, mert a palota építészeti és festészeti munkálatainak pénzügyi fedezetét jelentős mértékben saját jövedelméből biztosította. Püspök utódai jó gazdái voltak a palotának, és nagy gonddal őrizték az értékeket  
A szombathelyi püspöki rezidencia a mai napig viseli a rangos „püspökvár” nevet, ugyanis a mai püspöki palota helyén már a X. században vár állt. A most boldoggá avatott IV. Ká-roly magyar király 1921-ben két hétig volt a palota vendége, amikor kísérletet tett trónjának visszaszerzésére is.
A díszes lépcsőházból a palota reprezentatív termei nyílnak. A folyosón a szombathelyi püspökök galériája: Felsőszopori Szily János (1777–1799), Harras Gróf Herzan Ferenc bíboros (1799–1804), Perlaki Somogy Lipót (1806– 1822), Bőle András (1824–1843), Balass Gábor (1844–1851), Szenczy Ferenc (1852–1869), Szabó Imre (1869–1881), Hidasy Kornél (1882–1900), István Vilmos (1901–1910), Zabolai Gróf Mikes János (1911–1935), Grősz József (1936-1944), Kovács Sándor (1944–1972), Dr. Fábián Árpád (1972–1986), és Dr. Konkoly István (1987–).
Az album az épület külső jegyeinek bemutatása után az épület belső tereibe invitál, a majd a díszítő elemekkel, a bútorokkal, berendezési tárgyakkal, festményekkel, szobrokkal és a Herzan-könyvtárral ismerkedhet meg külön-külön fejezetben az olvasó. Szintén egy-egy fejezet foglalkozik az egyházmegyei múzeum (Sala Terrana) műtárgyaival, az épület emlékhelyeivel és a patinás vendégkönyvvel. Dr. Konkoly István szombathelyi megyéspüspök bevezetőjében szíves hozzáértéssel ajánlja a kötetet a kedves olvasóközönségnek.

Isis-szentély
Az 1963-ban megnyitott romkertben a római kori Savaria területén feltárt Isis-szentély és környékének II. századi épületmaradványai találhatók - de jelenleg nem látogatható. Legrangosabb épülete az istennő központi szentélye.

Az egyiptomi eredetű Isis-kultusz a II. században terjedt el Pannóniában, így Savariában is. A szombathelyi szentélyt az 1955 és 1961 között végzett ásatások során tárták fel. A szent kerületet bemutató romkertet 1964-ben adták át a nagyközönségnek.

Megyeháza
A megyeháza eredetileg 1775-1779 között emelt barokk épülete mai, eklektikus homlokzatát az 1880 körül, Hauszmann Alajos tervei alapján végzett átalakítás során kapta.

Az Eörsi és A. Chevreux által tervezett eredeti épület több más változást is megélt: 1820-ban Szalay János tervei szerint emelettel bővítették, 1848-ban pedig Vojta Donát tervezésében felépült klaszicista stílusú oldalszárnya, az egykori kismegyeháza.

Bagolyvár
A Kálváriától délre, a Nárai út végén található a Bagolyvár. A romantikus stílusú kiskastélyt az 1800-as évek közepén építették.