Vas megye - Szombathely - története

Az ókori város

Savaria alapítója Claudius császár képmása érmen Szombathely római elődjét Claudius császár alapította Kr. u. 43 körül Colonia Claudia Savariensium (Savariaiak claudiusi kolóniája) néven.
A legio XV. Apollinaris kiszolgált katonáiból, családtagjaiból és a hozzájuk csatlakozott kereskedőkből, iparosokból álló település létrejötte minden bizonnyal Pannónia tartománnyá szervezésével volt összefüggésben, ezért Emona (Ljubljana-Laibach, Szlovénia) és talán Scarbantia (Sopron-Ödenburg) mellett a tartomány legkorábbi településének tarthatjuk.
Az osztatlan Pannonia térképe - kr. u. 1. SZ.A Borostyánkőút mellett létrejött város gyorsan fejlődött, ezért Pannónia 106-ban történt kettéosztását követően - de talán már korábban is - Savaria vált a tartomány civil igazgatásának és a császárkultusz központjává.
Itt ülésezett a tartománygyűlés és itt álltak az istenné vált római császárok templomai is. A Római Birodalom Kr. u. III. század végi átszervezését követően Savaria lett tartomány, Pannónia Prima székhelye. Itt székelt a helytartó, itt őrizték a tartomány kincstárát. Falai között gyakran fordultak meg a római császárok is. Savariai tartózkodásukról az antik történetírók adatai mellett az itt kiadott császári rendeletek is tanúskodnak.

További változást a kereszténység elterjedése jelentette a város életében. Savaria két szentet is adott a keresztény egyháznak: 303-ban itt halt mártírhalált Siscia (Sisak, Horvátország) püspöke Szent Quirinus, illetve városunk szülötte volt Szent Márton a későbbi tours-i püspök.

Savaria lakóinak többsége a birodalom bukását követően Itáliába költözött. Egy középkori legenda szerint a hunok elől menekülő savariaiak voltak Velence alapítói. Régészetileg bizonyítható, hogy a helyben maradt római lakosság egy része túlélte a népvándorlás viharait. Nekik köszönhető, hogy Szombathely antik neve napjainkig fennmaradt. A rómaiakat követően az avarok, majd Nagy Károly frankjai, a X. századtól pedig a honfoglaló magyarok telepedtek meg a környéken. Savaria-Szombathely Magyarország egyetlen, kétezer éve folyamatosan lakott települése.

A római város települési előzményeiről a legutóbbi időkig kevés adat állt rendelkezésünkre. Savaria alapítását közvetlenül megelőző időszakból nem ismertünk leleteket Szombathelyről, de a környék eddig kutatott kelta telepek (Velem-Szent Vid, Sé, Bucsu stb.) valószínűleg nem érhették meg a római foglalást.
Ezt a kronológiai hiányt látszik kitölteni az a Szombathely nyugati részén a múlt évben előkerült késő-kelta településrészlet, amely kutatása során nagyszámú kerámia lelet mellett egy faszerkezetes lakóház maradványait sikerült a szakembereknek feltárniuk.

A középkori város

Középkor kezdete
A 456. szeptember 7-i földrengést követően a város történetéből nem sok konkrétumot ismerünk.
Annyi bizonyos, hogy a római város keresztény lakossága nagy tömegben élt tovább ezen a vidéken a népvándorlás korában is, többek között ennek köszönhető a Savaria név fennmaradása is.
Borostyán út a 7. század derekáig használatban volt, a rajta zajló kereskedelem hasznát az itt élő népek (a hunok, a keleti gótok, a longobárdok és az avarok) egyaránt igyekeztek kihasználni.

Nagy Károly kora
Frank birodalom A 8. század végétől az antik város ismét fontos szerephez jut. 791-ben Nagy Károly frank király az avarok elleni hadjárata során felkereste Sabariát. A város neve 350 évvel a földrengés után - ekkor tűnik fel ismét az írott forrásokban. A visszavonuló király kerülőutat tett, hogy Sabariát érinthesse, látogatásának egyedüli célja aligha lehetett más, minthogy elzarándokoljon Szent Márton szülőhelyére. Mártont akkor már az egész Frank Birodalom védőszentjeként tisztelték. Nyugat-Dunántúl a század végére a Frank Birodalomhoz került, közigazgatásilag a Bajor Hercegséghez csatolták, így a terület ismét összekapcsolódott a latin keresztény kultúrával. A Karoling hódítás után a Borostyánkő út teljes hosszában újra egyetlen birodalomhoz tartozott, az utat katonai és kereskedelmi célokra egyaránt használták.
Grófságokról
A frankok a meghódított területeket grófságokra osztották. Pannonia területén 2 grófságot hoztak létre
- az északi a mai Győr-Moson-Sopron megyét foglalta magába,
- a déli (a Rába grófság) a középkori Vas megyére esett.
Pannóniai honfoglalás
Nyugat-Pannónia 900-ban került a honfoglaló magyarság birtokába, ez azonban nem jelentette a terület azonnali benépesítését. Az ókori Savaria környéke fél évszázadig még lakatlan gyepűzónaként védte a fiatal magyar fejedelemség nyugati határait. Sabaria nevét már csak Gizella hozományaként tüntetik fel a források. A több ezer éves Borostyánkő úton egy időre elcsitult a forgalom.
Katonák útja felé
A Szent István király idején megszülető vármegyerendszerben a hajdani Savaria-Sabaria az ország egyik nyugati határmegyéjének része lett. A vármegye központja Vasvár lett, hiszen akkoriban ez a vár tartotta ellenőrzése alatt az országból kivezető utat, a Katonák útját.
Ezzel a védelmi szempontok szerint született döntéssel a nagy múltú Sabaria sorsa az egész középkorra megpecsételődött.
Szombathely nevei
Szombathely azok közé a települések közé tartozik, amelyeknek több nevük is volt a középkorban. Az ókortól a Karoling-koron keresztül a Sabaria név folyamatosan fennmaradt, az egyházi latinságban mind a mai napig ez az alak van használatban. A Szombathely elnevezés és a Steinamanger név a középkor óta ismeretes. Így ez az egyetlen olyan város az országban, amelynek három egymástól teljesen független névváltozata van tulajdonképpen ma is használatban.
Püspöki mezőváros
Szombathely már a 14. században városi jogokkal élt, de írásba foglalt kiváltságokról csak 1407-ben kelt privilégiumlevél. Szombathely a 13. század óta a győri püspökök birtoka, a városi jogokat igazoló okiratot is az akkori győri püspök: Hédervári János szignálta. A kiváltságlevél tulajdonképpen egy egyezség, amely a püspök és a város polgárai között köttetett. Eszerint a városnak évente 200 aranyforint adót kell fizetnie, ennek fejében a polgárok szabadon választhatnak bírót. Az okirat szerint a bor- és gabonatizedet továbbra is fizetnie kell a városnak, a kocsmáltatás jogát viszont maguk gyakorolhatják.
Városfal
Szombathely a 15. század végén már bizonyosan fallal körülvett település volt. Az erődítés alapját a római kori városfalak adták, megerősítése valószínűleg az 1440-es években történt. Sarkain kerek tornyok álltak, kívülről árok védelmezte. Északról a Föl utcai kapun lehet bejutni a városba, ez a kapu a Ferences templom Flórián-oltárképén látható. A kelet felől bevezető úgynevezett Gyöngyös utcai kapu a város régi pecsétjén maradt ránk. Még legalább három bejárata volt a városfalnak, ezek emlékét azonban már csak régi leírásokból ismerjük.

A modern város

A modern város elé
"A modern város eszménye messze túlhaladja a közönséges város fogalomkörét. De azért a modern város fogalma nem fantom, melyet izzadva, fáradva, hasztalan kerget a jámbor halandó.
A modern város megalkotásához nem kell teremtő zseni. Csak becsület és igyekvés, érzék a szép, jó és üdvös iránt, emberbaráti szeretet, lankadatlan munka és szorgalom, s az arra hivatott tényezőknek együttműködő akarata kell csak ahhoz, hogy a modern városban végre fény gyulladjon."
(Éhen Gyula)

Vasútállomás
A modern város fejlődésének első zászlóvivője a vasút volt. Sok jeles férfiú fáradozott azért, hogy Szombathelyt ne kerülhessék el a sínek: Horváth Boldizsár és Széll Kálmán miniszterként, Hollán Ernő pedig vasútépítőként segítette a város stratégiai terveit. A nyomvonalak meghúzásában azonban inkább a gazdasági érdekek diktáltak - és Szombathely "szabad jelzést kapott":
1865-ben kiépült a Sopron - Szombathely - Nagykanizsa vonal, és a szombathelyi állomásra hamarosan befutott az első fellobogózott szerelvény. Ettől kezdve a város amerikai gyorsasággal kezdett fejlődni - írják a régi krónikák. 1872-ben átadták a Szombathely - Szentgotthárd - Gyanafalva vonalat is, és Szombathely alig egy évtized alatt vasúti csomópont lett. A 20. század elején már 9 irányba futnak innen a vonatok, naponta 84 szerelvény érkezik és indul tovább a szombathelyi állomásról.
Szombathely mai vasúti állomása a 20. századdal egyidős: 1900 óta szolgálja a szombathelyi utazóközönséget. A monumentális épületet Posel Gusztáv tervei szerint emelték, az akkoriban divatos szecessziós-eklektikus nagyvárosi pályaudvarok mintájára. A vasút megjelenésével és a kereskedelem fellendülésével a város ipari fejlődése is megindult. Több jó hírű üzem telepedett meg a városban: a Pohl Gépgyár, a Magyar Motor- és Gépgyár, a MÁV műhely és a Szombathelyi Bőrgyár.
Tudományos szenzáció Szombathelyen
"Tudományos szenzáció Szombathelyen! 1880. augusztus 26-án, a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók XXI. nagygyűlésén Kuncz Adolf, a szombathelyi gimnázium tudós tanára Edelmann Sebő és a herényi Gothard Jenő segítségével nagy nyilvánosság előtt megismétli a Foucault-féle ingakísérlet. Soha nem látott bizonyosság a szombathelyi Székesegyházban: a magyar természettudomány csillagai a kupola alatt. A kísérlet közben bemutattatik az első vezetékes telefonbeszélgetés: Herény és a Premontrei Gimnázium között. A tudomány látható és hallható csodái Szombathelyen!"
Villamos vasút
A szombathelyi villamost az 1895-ben megalakult Vasvármegyei Elektromos Művek Részvénytársaság indította útjára. Az üzemeltetéshez szükséges áramot az ikervári vízerőmű biztosította, az első szerelvény indulását 1897 június 4-én jelezte a csengő.
A szombathelyiek hamar megkedvelték a favázas zöld kocsikat, később a sárga szerelvényeket. Olcsó volt és lassú, hiszen az alig három kilométeres pályának tucatnyi megállója volt. Ha az igazi villamossal már nem is, képzeletben újra végigzötyöghetünk a század eleji városon. Ha kinézünk a kocsiablakon, szinte minden megállóhelyen van látnivaló. Ha nem ülünk fel a villamosra, menjünk a trafikhoz és vegyünk néhányat a helyi lapokból.
Bombázásról
1945. március 4. vasárnap. A város krónikájának talán legszomorúbb napja. Az angol bombázók négy hullámban támadták a vasútállomást, a repülőteret, de végigbombázták az egész várost.
Körülbelül 300 ember vesztette aznap életét, a város épületeinek 70%-a szenvedett károkat, 312 ház megsemmisült, 1200 lakhatatlanná vált. A háború végére már csak minden ötödik szombathelyi családnak maradt lakása, a légitámadások után megmaradt javakat a szovjet hadsereg vette magához.
Újjáépítés
A március végén megkezdett romeltakarításban civilek is részt vettek - ki önként, ki kényszerből. Április elején megalakult az ideiglenes rendőrség és megnyílt a tífuszkórház. Néhány héten belül lett újra ivóvíz és áramszolgáltatás, megindult a vasúti forgalom és a postaszolgálat. De megkezdődött az újjáépítés a politika terén is. Az üzemeket államosították, a városkörnyéki falvakat Szombathelyhez csatolták, a "nyugati végek néhai királykisasszonyára" pedig a közeli határsáv zárta rá a kaput.
Politikai újjáépítés
1945. április 9-én alakult meg a Nemzeti Bizottság szombathelyi szervezete. A november 4-i választási eredmények azonban nem váltották be a kormányzati reményeket: a szombathelyiek 53%-a ugyanis a kisgazdákat, 36%-a a szociáldemokratákat támogatta, és csak 9%-uk szavazott bizalmat a kommunistáknak. Le is váltották az addigi főispánt, átrendezték a hivatali apparátust, a városban pedig kommunista nagygyűléseket szerveztek. A Vas megyei születésű Mindszenty József esztergomi érsek hitelesen jellemezte a kort, amely után közel 4 évtizedes diktatúra következett.
1956
1956. októbere Szombathelyen is felforgatta a várost. A helyi rádió folyamatosan tudósította a lakosságot az utcai eseményekről és a megfogalmazott törekvésekről.
Rendteremtés
Az 1956-os forradalomnak voltak halálos áldozatai Szombathelyen is, több mint félezer embert vontak felelősségre, 156-ot börtönbüntetésre ítéltek, félszázat pedig a Szovjetunióba deportáltak.
Újra a fejlődés útján
A '60-as és '70-es években csendes építkezés zajlott Szombathelyen: a várost övező területeken monumentális lakótelepek és nagy közösségi intézmények épültek, a tömegközlekedés korszerűsítésével felszámolták a villamost, a közhangulat javítása érdekében pedig grandiózus fesztiválokat (pl. Savaria Karnevál) és nagyszabású sportrendezvényeket (pl. Savaria táncverseny) szerveztek. A város lakossága a háború utánihoz képest megduplázódott, és Szombathely a 20. század végére újra a térség legnagyobb kereskedelmi és kulturális központja lett.