Vas megye - Kőszeg - nevezetességek, látnivalók

Az egykori földesúri vár a városfallal és várárokkal körülvett Belváros északnyugati sarkában helyezkedik el. A város többi részétől még külön vizesárok választotta el. A vár bejárata előtt elhelyezkedő elővárat is vizesárok vette körül. Az ilyen jellegű kettős várak Magyarországon ritkábban fordulnak elő, inkább külföldi példáikat ismerjük. A belső-vár szabálytalan négyszög formájú, két oldala egybeesik a városfal vonalaival. Az elővár formája és elhelyezése viszont teljesen független a városfalak s utcák rendszerétől. Ez azzal magyarázható, hogy a mostani városszerkezet kialakulásakor már fennállott az elővár. Az elővár bejárata az egykori vizesárok feletti falazott hídon keresztül érhető el. A falazott mellvéd mellett és a kapupillérek előtt XVII. századi, évszámos, határt jelző kövek állnak. Az egykor birtokhatárt jelző, ND monogrammal és 1666-os, illetve 1670-es évszámmal ellátott határkövek a szomszédos Nádasdy-uradalomból kerültek ide.A kapu kosáríves nyílását keretező faltükör sarkaiban perselykelyhek láthatók. Az elővár északi szárnya és a kapuélület XVII. századi, míg a déli szárny a XVIII. században készült. Az elővár udvarában került napvilágra a várrendszer eddig ismert legkorábbi elődjének, a cölöpvárnak a maradványa. Az elővár épületei gazdasági célokat - részben az őrség elhelyezésére, részben istálló, kocsiszín célját - szolgálták. Nincs jelentős homlokzatuk, de tömegük megtartását a helyreállítás során fontosnak ítélték.

Az északi szárnyban működött sokáig a városi közfürdő. Az új, szerény homlokzati köntösű épületben 1978 óta az 1868-ban alaptott Városi Fúvószenekar próbahelyisége található. Nagyon szépek a belső terei, különösen a hatmezős barokk boltozatú legnagyobb terem nyújt érdekes hatást a mendencébe beálló pilléreivel. Az emeletes kapuépületben gondnoki lakásokat alakítottak ki.

A különálló déli épületszárnyba turistaszálló került, amely 80 fő befogadására alkalmas. A hálószobák részében a földszinten, részben a tetőtérben vannak. A turistaszállót Tkálits Ferenc építészmérnök tervezte.
Az elővár udvarán Jurisics Miklós szobra áll, amelyet az 1963. évi várünnepségek idején avattak fel. A szobor Mikus Sándor Kossuth-díjas szobrászművész alkotása. Az elővári udvart és a belsővárat az egykori vizesárok választja el, amelyen egy kétnyílású téglahíd vezet keresztül. A belsővár kauépülete rizalitszerűen kiugrik a keleti főhomlokzat síkjából. Az íves záródású kőkeretes kapu fölött az Esterházy család kőcímere, az emeleti két ablak között pedig a már említett, falfülkét közrefogó vörös színű, baldachinszerű freskó látható. A kapuépület homlokzatát trapéz alakú oromzat zárja.
A kapun áthaladva a trapéz alakú belsőudvarba érkezünk. Az udvar dísze a XVII. században készült, kőmellvédes kút. A déli és nyugati szárnyak árkádos homlokzatai a vár udvarának legjellegzetesebb képét alkotják. Az új funkciós követelményeknek megfelelően helyenként szükség volt különböző kiegészítésekre, új anyagok alkalmazására. Ilyen az udvar árkádnyílásainak lezárására felhasznált külföldi tükörüveg, amely a nyitott árkádsor hatását jól megközelíti, biztosítja a zavartalan ki- és betekintést. Az emeleti árkádsor nyílásain keresztül már lentről is látható a vár egyik legértékesebb része, a nyugati szárny sgraffitokeretes reneszánsz ablaksora. Ellentétben a déli és nyugati oldallal, a keleti oldalon teljesen zárt homlokzatú, kisebb késő gótikus és reneszánsz keretezésű ablakokkal.

A Jézus Szíve-plébániatemplom a Várkör Fő téri torkolatában áll. Az egykori Korona kávéház helyére épült, neogótikus stílusban, 1892-1894-ben. Tervezője a bécsi Ludwig Schöne volt, aki a megyeszékhelyen, Szombathelyen is sokat munkálkodott ebben az időben.
A csarnoktemplom háromhajós, csonka kereszthajóval. Szentélye sokszög záródású. A templom 57 méteres tornya a bejárati homlokzat felett áll, mellette látható két fiatorony. A templom homlokzatának egyik szép részlete a bal oldali mellékhalyó bejárata.
A templombelsőben a bejárat felett helyezkedik el a tört mellvédfalas karzat. Orgonája 1894-ben készült, a Rieger testvérek üzemének munkája. A 21 változatos, kétmanuálos hangszer a gyár korai alkotásai közé tartozik. A faragott oltárok Bécsben és Tirolban készültek. A belső festés Otto Kott műve. Nagyon értékes a templom berendezése. Különösen szépek a fő- és mellékhajók üvegablakai, amelyek közül számos különböző családok adományaiból készült.
A templom berendezési tárgyai között találhatók szép középkori és barokk ötvösmunkák, amelyek korábban a Szent Jakab-templomban voltak. Különösen értékes a korábbi plébániatemplom felszereléséből megmaradt két kehely, amelyek 1421-ből és 1486-ból származnak. Az utóbbi, a gótikus aranyozott ezüst kehely különlegessége a kehely szárán levő gomb (nódusz) kápolnás díszítése. A kupa kosara áttört, liliomos kialakítású. A talprészen Szent Dorottya alakja látható. A kehely Wolfgang Haiden munkája.
Nagyon szép kegytárgy a XV. század második feléből származó aranyozott ezüst úrmutató, amely a torony alakú gótikus monstranciáknak szép példája. A szentségház felett egy oszlopos, központi kápolnában áll a szenvedő Jézus szobra. A csúcsban végződő gúlán kereszt látható a megfeszített Jézussal.
Itt őrzik az ún. Bezerédj-kazulát, amelyet Bezerédjné Bottka Mária készített 1708-ban.
A templom felújítási munkái Dévényi Ferenc építészmérnök tervei alapján készültek. A felújítást az egyház végeztette 1936-ban, az újabb 1987-ben kezdődött.

A Városház utca a Hősök kapujánál végződik. A kapu tornyát 1932-ben, a török ostrom 400. évfordulóján építették eklektikus stílusban, Opaterny Flóris tervei alapján.
A Hősök kapujának helyén a XIV. században emelt, ún. Alsó-kaputorony állt, amelyet 1880-ban bontottak le. A régi torony a mostaninál lényegesen zömökebb volt, s tömegével kitűnően illeszkedett a tér léptékéhez. A torony Városház utca felőli homlokzatát az egykori fényképek és írásos adatok tanúsága szerint a szenátus megízásából készült freskó díszítette, középen kálváriajelenettel, kétoldalt a város és az ország címerével. A freskókat 1724-ben készítették, "a bort, mely a mész oltására fog kívántatnyi" a város pincéjéből vételezte a két kőszegi képíró, Poszi Kristóf és Óberer János.
Az egykori Alsó-kapu a városvédelmi rendszer és a belvárosi forgalom legfontosabb objektuma volt. Jelentőségére utal az a tény is, hogy a dél-nyugati sarkon álló Öreg-toronynak (Zwinger) mint külső pozíciós bástyának is védelmeznie kellett az Alsó-kaput a támadó ellendégtől. Minthogy a Felső-kaput a vár ellenőrizte, így városbíró egyik legfontosabb feladatául ennek a déli kapunak a biztosítását jelölték ki. Nem véletlen, hogy a kőszegi bíró hatalmának egyik jelvénye éppen a városkulcs lett.
A mai Hősök tornyában 1977 óta ismét múzeum működik, a Jurisics Miklós Múzeum állandó kiállításokra, valamint időszaki kiállításokra alkalmas termei találhatók itt. Legfelsőbb terméből ki lehet lépni a torony külső panorámafolyosójára. Nagyobb ünnepeken ma is megszólal az alkalmi toronyzene erről az erkélyfolyosóról.

A Jurisics tér egyik dísze az egykori Városkút. 1766-ban létesítette a város egy korábbi láncos kút helyén, amelynek egykori létezését írásos adatok bizonyítják. A copf stílusú, finom arányú kútház eredetileg zárt volt a múlt században készült fényképek tanúsága szerint, s az ablakszerű nyílásokat zsalugáterek fedték. 1818-1824 között klasszicista stílusban a nyílások kibontásával átformálták.
Mai képében a kútház négy irányban ívekkel nyitott, laposívű csehsüveg boltozata római dór pilaszterekkel díszített pilléreken nyugszik.
A nyílások, illetve fillérek fölött körbefut a párkány, felette az alacsony attikafallal, amelyre a boltozat támaszkodik. A kútház közepén lévő csurgó az 1970-es években készült, a teljes felújítással egyidőben.

A Városháza Magyarországon talán az egyetlen olyan középület, amely létrejöttétől a mai napig megőrizte eredeti rendeltetését.
A Stadthaus vagy szenátusház az 1328-1876 között széles önkormányzati jogokkal rendelkező város helyi kormányzati épülete volt, amely a közigazgatás 1876-os reformjától 1949-ig a polgármesteri hivataloknak is helyet adott. Mint a város mindenkori közéletének központja, szerencsésen kapcsolódott az egykori főtér, a belső piactér (ma Jurisics tér) életéhez. Meglepően közel állt a város legforgalmasabb áteresztő kapujához, az Alsó kapuhoz. Ebben az épületben zajlott az önkormányzati élet sokfélesége: az igazgatás és gazdálkodás, a büntető és polgári perek, az ítélet- és szabályalkotás, de az országgyűlési követek és deputációk kiküldésének ceremóniája, sőt a törvényhírdetés is.
Az épület mai homlokzata az 1710. évi nagy tűzvész után alakult ki. A sávos képzésű földszintet az emelettől erőteljes övpárkány választja el. Ezt az egyszerű keretezésű emeleti könyöklővel és szemöldökpárkánnyal kiképzett ablakok kötik ossze a tagozott, széles főpárkánnyal. Felette az egész homlokzatot erőteljes párkánnyal záruló, nyílásokkal áttört attikafal koronázza. Mögötte húzódik a védelmi célokat is szolgáló ároktető.
Az emeleti ablakok között elliptikus mezőkben három címer és két, alakos falkép látható. A címereket 1712-ben festették, a szenátus soproni mestert bízott meg a feladattal. Balról a legszélső a Jurisics család címere. A középső címer, a harmadik számú falkép a történelmi Magyarország kiscímere: a pajzs felett a szent koronával. Az ötödik falkép Kőszeg történeti városcímere, amelyet 1446-ban kapott III. Frigyes német-római királytól. A címerpajzsot ormos mellvédű városfal, bástyatorony, arany királyi korona, vörös színű toronysisak és egy-egy felhúzott rácsozatú városkapu ékesíti. A búzakék címermezőt barokk damaszkozás díszíti. A címerek és az alakos falképek tojásdad falkerete festett felírásos volt, de csak az utolsó őrizte meg ezeknek a szövegeknek a töredékét. A második és negyedik számú falkép későbbi (1943-1944) alkotás. Eredetileg nem ez, hanem az osztrák császári címer eleme, a kétfejű sas volt az ábrázolási téma. A Patrona Hungariae, azaz Magyarország Nagyasszonya a gyermek Jézussal témájú kép balról a második, míg a negyedik I. (Szent) István királyt ábrázolja teljes uralkodói díszben. Festője a szombathelyi Radnóti Kovács Árpád volt. Töredékesen maradt fenn az ablakok szemöldökpárkánya közt futó, festett feliratos szalag is. A magyar kiscímer feletti latin nyelvű időmértékes verssor disztichonja a következő: "PaCe VIrent CoLLes CrVX fVLget LenIter aMnes" (Békében virulnak a hegyek, a kereszt szelíden csillog a patakokon). Az első sor római számértékű, arany színű, kiemelt betűi 1527-et adnak ki. Ehhez hozzá kell adni a kronosztichon alsó sorában fennmaradt további betűszámokat: ICIV IVX XIIVI, azaz 141-et, ami azt jelenti, hogy a felírás 1668-ban keletkezett - ez pedig megegyezik a Sgraffitós-ház festett feliratának évével. Sajnos ilyen töredékesen nem eléggé pontos az évszám-rekonstrukció. A városcímer feletti latin szöveg még töredékesebb, csa a "pestIs" szót leget egyértelműen kiolvasni. Magára a disztichonra kellene bukkanni ahhoz, hogy helyre lehessen állítani az egész szöveget. Azonban ezek a töredékes részletek is arról tanúskodnak, hogy a városháza homlokzata valaha sokkal díszesebb volt a mainál

Sgraffitós-ház néven a legismertebb Kőszegen a Jurisics-tér 7. sz. háza. Nevét a homlokzaton látható díszítésről kapta. (Ennek a díszítésmódnak a lényege, hogy a falra két vagy több, különböző színű vakolatréteget raknak, majd a felső, világosabb réteget a kívánt minta szerint eltávolítják. Ezt az Itáliából származó eljárást Kőszegen is sok helyütt alkalmazták. Az emeleti részt az eredeti sgraffitó díszíti. Az ostópárkány fölött végigfut a ballusztrádos erkélykorlát. A jobb oldali két ablak közötti falmezőt a főmotívum a hatalmas virágcsokros váza tölti ki, többi részét geometrikus idomok édesítik. A homlokzatot kétoldalt oszlolizéna, a főpárlkány alatt pedig geometrikus díszítésű sáv zárja. A hármas tagozódású főpárkányon olvasható a XVII. századi felirat: "NON EST VOLENTIS, NEQUE CURRENTIS SED MISERENTIS DEI", és az évszám: MCDLXVIII. Fenti szöveg Pál apostol Rómabeliekhez írt leveléből vett idézet (9. f. 16. vers), amely magyarul - a Károli Gáspár-féle fordításban - így hangzik: "Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené 1668." Ez a bibliai idézet voltaképpen a I. Rákóczi György erdélyi fejedelm jelmondata volt. Fiának, a későbbi II. Rákóczi György fejedelemnek Fejedelmi parainesis című, 1637-ben összefoglalt intelmeit zárta ezzel az idézettel.
A homlokzatot kettős vonaldíszítésű, íves oromfal zárja, középen falfülkében elhelyezett barokk Mária-szoborral. A kapu mögött jobbra, a falba illesztve található a Batthyányak kőcímere, a "fiait etető pelikán" címerképpel. Elhelyezése különös, mert valójában a szomszédos, egykori Bathyány-ház tartozéka.

A templom 1615-1618 között készült el. Építésére egy Walent Marx nevű kirschlagi osztrák építőmesterrel kötöttek szerződést. Az építész önkényesen változtatott a szerződésben megállapított toronymagasságon, továbbá biszonyos elő nem írt részeket beboltozott. Ezért a város Wolf Zehentmayer nevű bécsi építőmesterrel állapodott meg, aki 1640-ben a tornyot magasabbra emelte és a templomot befejezte. A templom később, 1673-ban a katolikusoké lett, 1697-től kezdődően 1894-ig, a Jézus Szíve-templom felszenteléséig mint plébániatemplom működött. A templom mai formájában gótizáló, késő reneszánsz épület. Ez a stíluskeveredés esetleg azzal is magyarázható, hogy a Szent Katalin-kápolnát bővítették a hatalmas hajóval. A másik feltételezés szerint az építészt a Szent Jakab-templom lemásolásásra akarták kötelezni. Ezzel valószínűleg a magyar hívek érzékenységére akartak tekintettel lenni. Másképpen ugyanis nehezen lenne érthető, hogy a XVII. század elején - amikor már a késő reneszánsz mellett a barokk stílus is jelentkezett - ez a templom gótikus szentéllyel, csúcsíves ablakokkal és támpillérekkel épülhetett volna meg. Gótikus arányú, hosszúkás formájú, reneszánsz részletképzésű abalakai is egészen sajátosak. A templom egyhajós lefedését tknőboltozattal oldották me. Szentélye keletelt, sokszög záródású. A hajó északi oldalához csatlakozó kápolna és sekrestye az 1670-ben történt barokk bővítés eredménye. Egyes feltételezések szerint ennek az épytési periódusnak az építőanyagát az ekkor elbontott Szent Katalin-kápolna szolgáltatta. Ezt a feltevést szonban a kutatások még nem igazolták. A két templom között levő temetőről azonban még az 1670-es források is mint létezőről számolnak be. Később készült a szentély feletti Sanctus-tornyocska és a homlokzati torony felső kettős hagyma formájú sisakja.